Erre a könyvre a címe, a borítója és a fülszövege miatt figyeltem fel a jó öreg molyon. Diosz pedig volt olyan drága, és kölcsönadta nekem, hogy elolvashassam.
Dr. Csiba László a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának a professzora és mindenféle akadémia, társaság igazgatója, tagja és a többi. Szóval remek orvos és oktató, aki ebben a kis elbeszéléskötetében pár oldalas történetecskéket mesél el nekünk az életéből. Kapunk ízelítőt a szocializmus éveiből, egy ösztöndíjas fiatal orvos viszontagságaiból külföldön, és itthon. Ezek a karcolatok rendkívül szórakoztatóak voltak. Van humora a doktor úrnak.
Más történetek viszont elég fájdalmasak voltak, szinte potyogtak a könnyeim a szomorúságuktól. Olyan történetek voltak ezek, amiknek szereplői beteg emberek, legtöbbször halálos beteg emberek, akiknek már nem sok van hátra. Ezeket nem nagyon szerettem olvasni, ráadásul egy elég kemény időszakban találtak meg, amik csak fokozták a negatív élményt.
A legjobban a Háborodott Habarovszk című írás tetszett, ami a már felbomlott Szovjetúnióban játszódott. Remekül ábrázolta a kor eredetiségét, a hatalmi viszonyokat, a társadalmi szerepeket, miként adja be a derekát egy senki egy hatalmas embernek. Aztán tetszett még a Hé, stoppos! Van jogosítványa? és a Tegnap "te", ma már "ön" címűek.
A gondom csak annyi volt az egésszel, hogy folyamatosan jöttek egymás után a novellák, a cím alapján nem derült ki, miről fog szólni, és néha hátba vágott a történet, néha vigyorogtam rajta. Lehetett volna tematizálni kicsit őket, elválasztani, hogy ezek a betegekről szólnak, mások az ösztöndíjas évekről, stb. Nem árultak volna zsákbamacskát a novellák nekem. Nem erre számítottam, amikor megtetszett a könyv, de nem volt vészes, nem bántam meg, hogy elolvastam. Jó volt a villamoson egy-egy novellát elolvasni belőle. Ezért is haladtam lassan vele.
Dr. Csiba László: Kérem, boncoljanak fel! Szent Gellért Kiadó és Nyomda.
