Tegnap este meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, mert tele voltam szerelmetes érzésekkel, annyira jól esett. Ma reggel barátnőm üzenete azonban mindent elsöpört egyik pillanatról a másikra. És most nem szeretem a pasikat (kivéve az uramat:)
Anette meséli el nekünk történetét a Név nélkülben. Egy teljesen normális körülmények között élő fiatal lányzó ő, aki elvesztette édesanyját, de édesapja mindenben próbálta pótolni őt, amiben segítségére van Mamimama is, a lány dajkája. Anette még nem ismeri a szerelmet, de már nagyon kíváncsi rá, hogy milyen, mert barátnői folyton erről csacsognak, és olvas ő olyan regényeket is, amik erről szólnak. Épp itt az ideje, hogy érdeklődjön a másik nem iránt. Michael erre tökéletesen meg is felel, míg egy nap egy feketébe burkolózó idegen fel nem bukkan a birtokon. Anette nem feszélyezi magát, megkérdezi tőle, mit keres az ő területükön, és amúgy is, minek járkál utána. A férfi titokzatossága leveszi a lábáról a lányt. Olyan kis naivak tudunk lenni, mi fiatal lányzók... :)
Most mondhatnátok, hogy jajj, ez egy csöpögős love story, de kérlek szépen nem erről van szó. Vannak olyanok, amik a naplemente bámulása közben, andalító csókoktól terhes, közben lavórt kell tartanunk a könyv alá. De aztán vannak az ehhez hasonlatos történetek, ami csak sejtet, de nem andalít. Felébreszti az emberben azokat az érzéseket, amiket amúgy is átéltünk már, a hiányt, a vágyakozást, a hosszú idő utáni találkozás kellemes pillanatait. Azért jók ezek, mert a saját élményeinket lehet beleszőni.
Nagyon kellemes egy olvasmány volt, csak kár, hogy ilyen rövid. A történetben szerintem van még potenciál, nyugodtan ereszthette volna bő lére is az írónő. Ha szeretnétek egy kicsit andalogni ebben a szutykos időben a fotelbe kuporodva kb. 2 órát, akkor ez a könyv remek választás. Gördülékeny a stílus, alkalmas a szóhasználat, szerethetők a figurák, kedves a történet, és úgy összességében nagyon jó.
Már csak azt nem értem, hogy miért nem tetszik az írónőnek a szép magyar neve, aki egyébként egy állatorvos, és miért kell ilyen zengzetes álneveket kitalálni?
Doris H'almay: Név nélkül. Novum Kiadó, 2008.