Elfogtunk egy levelet:

Drága legkedvesebb barátném.

Erős szükségét érzem, hogy tudomásodra hozzam ama szörnyű történetet, amit éppen most távozó nagybácsikám mesélt el nekem egy nőről. Őt csak úgy emlegetik, mint Lady Susan, a világ leggonoszabb nőszemélye. Alig hat hónap telt el azóta, hogy özvegyi sorsra jutott, és máris udvaroltat magának, ráadásul az a hír járja, hogy  más tisztes hölgy rendes férjével. Már ha rendesnek mondható az a férfi ember, aki hagyja magát így megvezetni.

Ez a Lady Susan, kedves barátném, olyan megátalkodott, hogy még neki állt feljebb az, hogy udvarolnak neki, és ezért megboldogult férjének családjához utazott. De előtte alig tizenhat esztendős leányát egy bentlakásos iskolába zárta, ahol szegény gyermek egyáltalán nem boldog. Ez még nem elég, ugyanis ez a gonosz nőszemély a végletekig gyűlöli a leányát, és ezért elhatározta, hogy férjhez adja egy olyan emberhez, aki nem ő hozzá való. A legutóbbi hír, amit a nagybácsikám megosztott velem - csak ezért tett ma nálam látogatást, hát nem kedves tőle? -, hogy a leány megszökött az iskolából, és az anyja most még gonoszabbul bánik vele, mint egész életében eddig. Jelenleg mind a ketten az elhunyt férje családjánál tartózkodnak, ahol nem szívesen látott vendégek. Lady Susan bezárta lányát a szobájába egy pianinóval, hogy legalább zenei tehetségét kamatoztassa, mert az csak nem árthat egy eladó sorban levő lánynak. A leány azonban sokkal műveltebb, mint ahogyan azt anyja gondolja, és inkább könyvekből trenírozza agyát. Szegény gyermek nagyon boldogtalan, és bezárkózott. Nem ismerem ugyan ezt a Lady Susant, de amit hallok róla, borzasztó színben tünteti fel előttem. Nem beszélve azokról az esetekről, amikről már korábbi leveleimben beszámoltam neked. Nagyon sajnálom szegény gyermeket, hogy ilyen módon viselkedik vele az anyja. Remélem, hogy minél hamarabb jobbra fordul a sorsa. Kérlek oszd meg velem véleményed erről a tárgyról, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Én tiszta szívemből elítélem ezt az asszonyt, még most is fel vagyok zaklatva miatta.

Maradok hű híved,

legkedvesebb barátnőd.

Amikor a könyv végére értem, becsuktam és ránéztem a borítóra, azonnal elkapott egy kérdés: hogyan jön ez a borító ehhez a könyvhöz??? Aztán meg, hogy Austen újra alkotott valami felemelőt. Az elején kicsit nehéz volt megszokni a levél formát, főleg, hogy a szereplők csak a Mr., Mrs., Lady névelőkkel különböztették meg. De aztán hamar ráharaptam az ízére, elkaptam a fonalat. Érdekes volt ugyanazt a történetet több szemszögből megismerni, ugyanis Lady Susan barátnőjének írt leveléből megtudtuk a valódi indokokat, míg sógornője leveléből a sejtéseket, a benyomásokat. Austen megalkotta a világ legundokabb, legszámítóbb és legkétszínűbb nőszemélyét. El tudom képzelni, hogy akkoriban az asszonyok ilyen kavarásokkal szórakoztatták magukat. Az írónő iróniája  továbbra is szórakoztató. Nem mondanám, hogy ez a legjobb története, de egynek mindenképpen jó volt.

Jane Austen: Lady Susan. Ulpius, 2007.