Daniel Goleman: Zöld út a jövőbe
Ma egy rendkívüli könyvről olvashattok, ami kicsit eltér témájában az eddig olvasottaktól. Mindig félek az ilyen tudományos, érthető, élvezhető nyelven megírt könyvektől, mert nekem túl tankönyvszaga van. Tudom, h nem az, de nekem az egyetem egy sokk volt, amikor kiderült, h könyvekből kell tanulnom. Gimi végéig vhogy megúsztam a tanulás nélküli teljesítést, na. Akkor még jó fejem volt. :)
Goleman viszont tényleg érdekesen ír, olyan életszagúan, olyan érthetően, és csak kicsit tankönyvesen. Mert nincsenek definíciók, meg nincs a végén számonkérés. A könyvről először úgy gondoltam, h jó kis használati utasítást fogok kapni arról, h hogyan éljek, h védjem a környezetemet. De nem ezt kaptam, és ráadásul utólag elolvasva a fülszöveget kiderült, h nem is erről szól a könyv (itt most kiderül, h a fülszöveg nekem nem mond sokat...:D). Goleman ugyanis nem a fogyasztók szintjén gondolkodik a környezetszennyezés visszaszorításáról, hanem a leginkább szennyezők, a vállalatok szintjén. Mert a legnagyobb mérgezők a vállalatok, de nem csak a környezetet szennyezik, hanem minket, embereket is a termékeikkel, sőt, az alkalmazottakat is. A leginkább megdöbbentő eset a könyvben a mikróban pattogtatható kukorica illatának mérgező hatása volt. Komoly tüdőbajokat lehet tőle összeszedni, úgyh ha lehet, ne szippantsatok abból a nagyon jó illatból nagyon mélyet. Persze ez is csak nagy dózisban okoz megbetegedést, tehát minimum napi 3 zacsival meg kell enned, és nem szellőztetned a lakásban.
Másik érdekes dolog, amire leltem, az ez az oldal, ahol meglesheted, h a szemfestéked, vagy a samponod milyen mérgező hatással van rád. Fenn van a kontaktlencse folyadékom is, és egyáltalán nem emberbarát. :S A másik pedig ez az oldal, ahol meglesheted, hogyan "készül" a narancs, a paradicsom és egyéb zöldség-gyümölcs. A farmerek bemutatják, h milyen körülmények között dolgoztatnak, h nem szennyezik a környezetet, ezáltal te kiválaszthatod, h melyik ökológiailag kedvező terméket veszed meg.
Tetszett Goleman elmélete, mégis úgy gondolom, h ez még nem nekünk, magyaroknak való. Mi még túl kicsik vagyunk mindenhez. Mi még csak ott tartunk, h ha szelektíven gyűjtünk pár papírt, meg üveget, akkor mennyire védjük a környezetünket. Goleman ennél tovább megy, és azt mondja, h a fenéket, ezzel nem védjük, mert visszaküldjük ugyanazt a terméket a gyártási folyamatba, ami során megint rengeteg káros anyag szabadul fel. Na bumm, és akkor most mi van? Mitévők legyünk akkor? Fogyasztóként bojkottálhatjuk egy-egy gyár termékét, akiről tudjuk, h szennyezi a környezetet, és minél többen felhagyunk a termék vásárlásával, annál hamarabb megy tönkre a cég, vagy legalább el kezd gondolkodni azon, h miért esett vissza a kereslet. Tudjuk, h az amerikaiak mindenből képesek elvi kérdést csinálni, így ők sokkal erősebben tudnak harcolni, mint mi, magyarok tennénk. Úgy gondolom, h egyelőre égetőbb problémáink vannak hazai gazdasági szinten, mint hogy ráérjünk ilyen dolgokkal foglalkozni. Addig is hagyjuk rá ezt az amerikaiakra, és más fejlett országokra. :)
Az egyetlen dolog, amit mégis tehetnénk a világ jobbá tételéért, az az lenne, ha szépen visszaköltöznénk falura, ahol se áram, se víz, se semmi és szépen összhangban élnénk a természettel. Jó lenne, de sajnos már megismertük a jót, és azt nem fogjuk elengedni. Addig is a legjobb dolog, ha csemetéinket úgy neveljük, h védeni kell a természetet, sőt saját magunkat is a sok méregtől, h vissza kell fordítanunk, amit a rengeteg kémiai anyag felhasználása eredményezett, és akkor talán megmenthetjük a Földet. Különben bármi bekövetkezhet.
Jó volt ez a könyv, szépen el lehet közben diskurálni a felhozott problémákon. A fent említettek csak egy töredéke a könyvben tárgyaltaknak. Ha kíváncsi vagy, hogyan lehet befolyásolni a környezetszennyező vállalatokat, h mire lehet képes az ember, ha összefog, akkor olvasd el Goleman könyvét, te is meg fogsz lepődni, h nem az a környezetvédelem, amit mi Magyarországon művelünk.
