Aszlányi Károly: Aludni is tilos

Kutattam kicsit Aszlányi élete után, h megtaláljam az indokot, amiért ilyen társadalomgyűlölő, szomorú, borongós könyvet írt. Mert ráadásul a humorát dicsérik, a pesti humort, amit én ismerni vélek. De ez a könyv más, ez nagyon szomorú.

Tóth Flórián egy diplomás mérnök, akivel a hajléktalansága első napjaiban találkozunk. Annyira nincs tisztában még egy otthontalanok szokásaival, h nem is alszik napokig, aminek a következtében képes bárhol elaludni, ahol a hőmérséklet kellemessé válik, egy régiségkereskedő portékájául szolgáló ágyban, egy bárban, esetleg egy nő ágyában. Az elkeseredettség napjai során mégis megtalálja a szerelmet, ami erőt ad neki az újrakezdéshez, vagy éppen tehernek véli???

Aszlányi életében nem találtam semmi okot, ami ezt a könyvet kiválthatta. Már fiatal korában tehetséges volt, több könyvet is írt, a Sporthírlap belső munkatársa volt. Egyetlen szomorú dolog történt vele, és az az autóbalesete, amiben életét vesztette, de ugye azt nem sejthette előre. Ez a könyv tele van gyűlölettel, a gazdagokat megveti, a szegénység okozójának tartja őket, máskor, gazdagként a szegényeket nézi le. Flórián keresi a helyét a világban, megpróbál tartozni egy társadalmi réteghez, de azok kitaszítják magából. Aszlányi a könyv bevezetőjében azt írja, h Flórián esetében azt vizsgálja, vajon az ember a pénztelenség 3-4. napján milyen vétket hajlandó elkövetni, esetleg büszkeségét erősen magánál tartva, fejet magasra szegve vonul tovább és éhezik. És ki miatt válnak ezek az emberek olyanokká, amilyenek? A gazdagok, h segítik ezeket a szerencsétlenné vált embereket, csak a külvilágnak cselekszenek? Egy-egy ember megmentése még semmit nem old meg, vajon tudják ezt ők is? Nem biztos. Flórián is csak egy áldozat azzal, h sosem fogja meg a dolgok egyszerű végét,? Sőt, megriad tőle és elmenekül, ha az élet egy újabb esélyt ad neki. Addig-addig játszik így a sorssal, míg egyszer bele nem bukik, és a világ is kiveti magából emiatt.

Aszlányi sok helyen csempészte bele a könyvbe világképét, a megvetését a társadalom felé. Néhol ezt elég látványosan műveli, volt, h egy teljes fejezetet írt dőlt betűvel és az erkölcsök változását, a politikai életet, a bürokráciát, a fiatalságot szidva. Ez kicsit furcsa volt, de Aszlányi a bevezetésben arra is felhívja a figyelmet, h ez nem egy irodalmi jelentőségű mű, csak egy aktaszerű vázlat. Sztem mégis irodalmilag egész.

Ez a könyv nagy hatással volt rám, a rengeteg szomorúság, ami áradt a könyvből, csak még jobban magába szippantott, és még jobban akartam tudni, hogyan folytatódik a történet, mi lesz Flóriánnal, pedig szinte tudtam, h ebből jó nem sülhet ki. Nem egyszerű a történet ezzel a könyvvel, érdemes rajta gondolkodni, érdemes újra elolvasni, újra és újra belemélyedni, és elsősorban felnőni hozzá. Mert sztem még én sem vok hozzá elég érett, h mindent megértsek belőle...