Colette: Chéri - Egy kurtizán szerelme
Léa, a kiöregedőfélben lévő kurtizán egy nap szemet vet kedves barátnője tizenkilenc éves fiára, akivel azóta, hat éven át él együtt. Egy napon a kedves barátnő bejelenti, h Chérinek ideje megnősülnie, és már meg is van a kiszemelt áldozat. Az esküvő után Léa és Chéri élete elválik, és csak ezek után jönnek rá, mit is jelentettek egymásnak.
Léát megbabonázza a Chéri kisfiús kinézete, gyönyörűnek látja, kivéve, ha nevet, mert akkor nagyon csúnyán eltorzul az arca. Szeret vele lenni, mert lehet irányítani, nem beszél vissza, olyanra formálhatja, amilyenre csak akarja. Chéri pedig hagyja magát, mert szeret Léa ékszereivel játszani, szereti nézegetni magát hatalmas tükreiben. És Léa nem olyan korholó, mint az anyja, hanem szeretgeti, kényezteti, megad neki mindent, amit csak kíván.
Hat év sok idő egy párkapcsolatban, ahol a megszokás és a kötődés sokkal erősebb láncolatot fon a két szereplő köré, mint a szerelem. Éppen ezért az elválás sokkal fájdalmasabb és fel nem dolgozható. Mind a ketten szenvednek, próbálnak mással foglalkozni, de rájönnek, h nem tudnak. A második találkozásig Colette bemutatja a Chériben és Léában dúló érzelmeket, amik szerintem lehettek volna kicsit mélyebbek. Ha az elején több oldalt szán az írónő a szereplők jellemének bemutatására, sokkal többet mondott volna az a pár gondolat, felsóhajtás. Így inkább csak felszínes érzelmeket kapunk, ami nem hagy mély nyomot. Pedig a végkifejlet szempontjából én fontosnak tartottam volna.
Nehezen kezeltem a könyv rövidségét, mert hozzá vagyok szokva, h egy ilyen romantikus kötet hosszabban, mélyebben van tálalva, és van időm megszeretni a szereplőket, és megérteni magatartásukat. Léa jelleme, a kevésbé kidolgozottság ellenére szimpatikus volt, ahogy kivonta magát az idős kurtizánok címkéje alól, és folyton ügyelt a kinézetére, a mondataira. Elítélte azokat a vén hölgyeket, akik valaha viráguk teljében elragadóak voltak, de már megadták magukat az enyészetnek, a kornak. Közben alig akarja észrevenni, h felette is ugyanúgy eljárt az idő. Büszkeség, tartás sokkal több van benne, mint társnőiben, és ezért is érzi úgy, h képes egy ifjút szerelmével még kitüntetni. Egy olyan szerelemmel, amivel nem lehet elviselni, de nem is érdemes nélküle élni.
