Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jájj, hát ez annyira vicces volt, h muszáj gyorsan írnom róla. És olyan szép a borítója, és olyan jó a könyv felépítése, és olyan jó az illata, h üdítő volt olvasni. Na meg azért is mert ez a Jane Austen egy zseniális elme. Ilyen szintű iróniát a saját koráról megírni nem lehetett bátortalanság. Olyan szókimondóan jellemezte a szereplőket, mintha teljesen természetes lett volna ez abban a korban, pedig nem hiszem, h valakit üresfejűnek és bugyutának hívni nagy divat lett volna akkor. Én a mai buta szőke nőkkel tudnám meghúzni a párhuzamot, akiket a szolin és a láb- és kézkörmök színének teljes harmóniáján kívül nem nagyon érdekel bármi is.:)

A történetet sztem mindenki ismeri, annyi a lényeg, h Bennetéknek van öt lánya, egyik butább, mint a másik, kivéve a két nagyot. Jönnek a pasik, Mr. Bingley, meg Mr. Darcy, meg Mr. Wickham és nagy zűrt csapnak, mert a büszkeség és a balítélet miatt teljesen máshogy ítélik meg a másikat, és a végén, talán nem árulok el nagy titkot, happy end lesz.

Nagyon szerettem Elizabeth karakterét. Annyira kirívott a többi bugyuta családtagja közül, és mindezt olyan hidegvérrel kezelte, ami igazán irigylésre méltó. Azt hiszem én is tudtam volna így viselkedni, mint ő, ha ilyen családom lett volna. Minden lépésével egyet értettem, én sem csináltam volna másképp. És olyan szépen változott meg a véleménye Mr. Darcyról és olyan akaratlanul esett belé, mint ahogy én is estem bele az uramba annak idején. :$

És még azok a szereplők, akik tudtuk nélkül voltak kőbunkók, gondolok itt Mr. Collinsra, aki frankón elküldte a picsába Mr. Bennetet, amikor a legkisebbik lánya megszökött Wickhammel. Vagy ott van Lady Cathrine... bizisten néha toporzékoltam volna, mennyire lenézte szegény Lizzyt, pl ebből is látszik, amit Collins mondott neki, mielőtt teára mentek át Lady Cathrine-hez:

"- Ne feszélyezze magát, kedves cousine, az öltözete miatt. Lady Cathrine nem kívánja tőlünk, hogy olyan eleganciával öltözködjünk, ahogyan ez hozzá és leányához illik. Azt tanácsolnám, egyszerűen vegye fel akármelyik ruháját, ami jobb, mint a többi. Lady Cathrine-nek nem lesz rosszabb véleménye kegyedről, ha egyszerűen öltözik. Szereti megőrizni a rangkülönbséget."

Így gondolkodtak ottan. Meg ez is hogy kiakasztott:

"-Még hogy három, négy, öt vagy ki tudja, hány mérföldet gyalogolni bokáig érő sárban, és egyedül, teljesen egyedül! Hogyan szánhatta rá magát? Szerintem ez a gőgös függetlenség ellenszenves fitogtatása, az illendőség nagyon is kisvárosias semmibevétele."

Az biztos, h én nem tudtam volna olyan nyugodtsággal elviselni a megalázó beszólásokat, amiket Lizzy szenvedett el egy-két embertől. Belül tiszta harag, de kívül maga a merő nyugalom, ahogy Darcy is. Ezt a viselkedést szeretném én eltanulni, mert nagyon hirtelen haragú vok.:) És amellett ez mekkora tiszteletről tanúskodik már, h tök utálod, de nem mondod a képébe, mert azt nem illik. A 21. század ez teljesen megváltoztatta. Azt hiszem manapság már alig beszélhetünk tiszteletről, amit megjegyzem helyénvalónak is tartok, ha a tiszteletet egy nálam ostobább alaknak kell megadnom. Ma már nincs az, h öreg vok, ezért bölcs is. Neeem, annyi hülyen öreg van, h már bocsánat.

Na, de nem is erről van szól, hanem arról, h ez egy zseniális könyv volt. Sokkal jobban tetszett, mint a Meggyőző érvek, mert azt olvastam Austentól először, de ez messze felülmúlta. Nagyon tudom ajánlani, mert baromi szórakoztató!:)