Peter S. Beagle: Egy csendes zug
Elsőre nem is tudom, mi jut eszembe erről a könyvről, mert nekem nem sokat adott. Izgalmasnak tűnt a történet, de vhogy nem erre számítottam. Voltak benne igazán érdekes dolgok, de mondanivalója a sablonos dolgokon, mint tűzz ki magad elé célokat, nem menj el a dolgok mellett úgy, h nem figyelsz fel rájuk, nem sok történt.
A történet is nagyon egyszerű, adva van Michael, aki meghal és eltemetik a Yorkchester-i temetőbe, de nem képes áttérni (mindjárt segít neki Jennifer Love Hewitt:)), és erősen kötődik a földi élethez. Van Mr. Rebeck-ünk, aki az egyik kriptában él már 19 éve, és ezidő alatt nem lépett ki a temető kapuján és egy holló hozza neki a kaját. Ő látja a szellemeket, Michaelt is. Kis idő múlva Laura is betársul hozzájuk, mint szellem, és Michael ráveszi, h ő is ragaszkodjon az életéhez olyan erősen, mint ő. Ők hárman, plusz a holló és később az éjjeliőr nagyon jóban lesznek, végigdalolnak egy éjszakát, meg minden. Michael és Laura folyton együtt vannak, mert mi más dolga is lenne egy szellemnek, mert nem kell soha határidőre mennie, nem kell aludni, csak megpróbálnia nem elfelejteni azt, amit tudnak. Végül egymásba szeretnek, de ez a szerelem nem teljesülhet be sosem, mert szellemekként nem érinthetik meg egymást, sőt, Michaelt exhumálják is és átszállítják egy másik temetőbe...
Mindezek alatt, Mrs. Klapper, aki nemrég vesztette el férjét, a temetőbe járva megismerkedig Mr. Rebeckkel, és köztük is alakul vmi...
Tetszett, ahogy Beagle elképzelte a szellemek ezen világát. Úgy gondolja, h a szellemek elvesztik érzékeiket, és csak emlékezetből éreznek, vagyis elképzelik, milyen érzés lehet járni, zsebre tenni a kezet, megérinteni a másikat. Folyamatosan fogy az "elméjükből" a tudás, annyira, h a végén mindent elfelejtenek és megszűnnek szellemként létezni, tovább lépnek vagy a mennybe vagy a pokolba. Ez ellen küzdenek szellemeink, de igazából nem tudjuk meg, hogyan végződik történetük, csak elképzelni tudjuk.
Ez az idézet viszont nagyon tetszett:
"Szeretni foglak halálom minden napján, akármilyen kevés vagy sok legyen is hátra. Mindaddig, míg emlékszem a szerelemre, szeretni foglak."
Ez a két mondat tökéletesen összefoglalja szerelmüket, és bizonytalanságukat a létezés, ill. a nemlétezés felé.
Azon gondolkodtam, h adott-e vmi pluszt ez a könyv. És arra jutottam, h nem. Amilyen mondanivalókat én kiszűrtem magamnak, nem jelentettek többletet, mert mindazt próbálom az életembe amúgy is beleszőni. Lehet, h akinek ezek új dolgok, kedvelni fogja a könyvet, de nekem csak egy volt a sok közül. Úgy sorolnám be, h ez az a könyv, ami senkinek nem lesz a kedvence, mert már annyi helyen megírták. De cáfoljatok meg, ha máshogy látjátok!
