Celia Rees: Farkasszem
Figyelem! Figyelem! Törp10-est avatunk!
Én balga, olvasatlanul akartam visszavinni a könyvtárba, mert a Bűbűjos Mary után úgy gondoltam, ááá, úgyis tudom, mi lesz benne, meg mindenki azt mondta, h rosszabb, mint az első rész. És akkor jött vmi isteni szikra, h olvass bele, max, ha nem tetszik, lerakod. Na, ez volt tegnapelőtt, ma meg ma van, és a végére értem, és hát meg kell mondjam, ügyesen félre lettem vezetve, mert ez sztem sokkal, de sokkal jobb, mint az első rész. Most már úgy olvastam, h eltekintettem a köré épült balhétól, h vajon igaz-e a történet vagy sem, és csak hagytam magam sodorni a történettel. Mert engedte, h sodródjam vele. Jó érzés volt, végig imádtam.
Ugye ott ért véget Bűbájos Mary, h Mary-nek menekülnie kellett, mert rájöttek piciny titkára. A Farkasszem kapott egy kerettörténetet, amiben Alison kutatja Mary titkát egy teljesen hétköznapi indián lány, Agnes és az ő nagynénje, M néni segítségével. Az ő közbenjárásukkal ismerhetjük meg Mary további életét, nem kis részletességgel megismerkedve az indián kultúrával, az új-angolok mészárlásaival közöttük. A történet maga nagyon izgalmas volt nekem. Sosem volt unalmas, nem hagyta Rees, h az legyen. Rögtön előállt egy újabb eseménnyel, nem is hinném, h előre sejthetőek lettek volna. Volt benne szerelmes boldogság, kegyetlenségtől szomorúság, komoly aggodalmak, az ember változása. Egyszóval minden, ami tökéletessé tesz egy könyvet. Én személy szerint kedvencet avattam, és most bajban vok, mert vissza kell vinnem a könyvtárba, pedig nem akarom, meg akarom tartani, és újra elolvasni, mert ezt szívesen elolvasnám bármikor.
És annyira jó, h végre olvastam megint egy olyat, ami tetszett, mert az utóbbi időben nem nagyon voltam oda az olvasmányaimért, és kezdtem aggódni, h nekem semmi sem tetszik, és akkor mi lesz velem?! De most újra van kedvem olvasni, és most azt is tudom, h milyet akarok olvasni, de nem mondom el, mert tegnapelőtt is ideírtam, h mit fogok, és nem azt olvastam. Szal, majd az első 50 oldal után megtudjátok. És most úgy repesek a boldogságtól, mint mostanában nemigen.:DD
