Ahogy a végéhez közeledek A vörös oroszlánban, egyre nehezebben jutok előre. És minden egyes értelmetlenül átolvasott bekezdés után úgy érzem, nincs értelme tovább olvasni. Ha még egyszer el kell olvasnom azt a szót, h asztrálsík, akkor biztosan. Sajnos nagyon nem hiszek az ezoterizmusban, ezen az asztrálsíkon levő életekben, bolyongó lelkekben, és sajnos nem is vonz a téma. Kétségkívűl, Szepes nagyon jól ír, rettentő jó fantáziával, és vannak benne nagyon élvezhető részek is.

Pedig éreztem, h itt az idő, most kell olvasnom. Teljesen el tudtam vonatkoztatni a könyv furcsa méretétől, teljesen belemélyültem olvasás közben, de folyton elkalandozott a figyelmem, sőt volt, h elaludtam is közben. És alig bírtam rávenni magam, h olvassak. Szóval ez most nem, talán kell pár év, talán meg kéne barátkoznom az asztrálsíkon leledző lényekkel, h jobban élvezni tudjam. 

Azt hiszem most meggyőztem magam, h ne olvassam tovább...

U.i.: Ez egy OKK-s posztnak is számít.