Emily Bronte: Üvöltő szelek
Vannak könyvek, amiket az embernek igenis el kell olvasnia, mert az alapműveltséghez tartozik. És persze klasszikus. Ilyen az Üvöltő szelek is, ami Emily Bronte egyetlen regénye. Meghalt, mielőtt még bármi mást írhatott volna. Talán így volt ez jól.
Megmondom őszintén, a téma és a történet teljesen ismeretlen volt számomra. Fogalmam nem volt, mit is fogok most olvasni. Épp ezért sokáig halogattam volna, ha most nem kerül be egy OKK-s körbe. Már régen megvettem a könyvet, A világirodalom klasszikusai sorozatban. Ritka igényes kiadás.
Van egy kerettörténetünk, amit Mr. Lockwood ural. Ő bérli most azt a házat, Thrushcross Grange-t, ahol a keretbe foglalt események zajlanak. Az első pár oldal nagyon megfogott. Lockwood ugyanis látogatóba megy a ház tulajdonosához Szelesdombra, ahol olyan állapotokkal találkozik, aminek az értelmét én is szerettem volna megtudni. Olyan szintű letargia uralkodott a házban, h azt gondoltam, itt csak vmi tragikus dolog történhetett, ami ide taszította ezt a pár embert. A házvezető, Nelly Dean meséli el Szelesdomb és Thrushcross Grange történetét, hiszen ő végig kísérte az itt élő emberek egész életét. Az ő szerepéről még szólok később, de most a történetről egy kicsit.
Szelesdombon élt Earnshaw és családja, két gyerekével, Cathrine-nel és Hindley-vel, és Nelly-vel, a játszópajtással. Egy nap az öreg Earnshaw hazaállít egy barna bőrű, fekete hajú és szemű kisfiúval, Heathcliff-fel, aki ezentúl velük élt majd. Heathcliff beleszeretett Cathy-be és viszont, és elválaszthatatlan barátokká váltak. De pár évvel később Cathy mégis a szomszéd birtok urának fiához, Edgar Earnshaw-hoz ment feleségül, amin Heathcliff megsértődött, elszökött. Később visszatért és bosszút forralt. Olyan bosszút, aminek sokan estek áldozatául, köztük szerelme, Cathy is. Az ő, halálukig be nem teljesült szerelmük áll a középpontba, ami a gyerekeik életét is befolyásolja majd, pláne, h azt is Heathcliff irányítja, aki meg akarja szerezni ellensége birtokát. A bosszú szerelme halálával nem ér véget, a gyerekek életét is meg akarja keseríteni. Az elején megy is, de a gyerekek nem hagyják magukat és legyőzik a nagy és gonosz Heathcliffet.
Furcsa szerelmi történet ez is. Az egészben nekem csak Nelly szerepe nem tiszta. Később ugye ő lett a kis Cathy (Cathrine lányának) dadája. Cathrine-t is ő ápolta betegsége alatt. Szóval azért nem tiszta a szerepe, mert nekem úgy tűnt, h a legtöbb bajnak mindig ő volt az előidézője. Ha azt teszi, 
amit mondanak neki, akkor sokmindent megakadályozhatott volna... Nem szerettem Nellyt...
Heathcliff bosszújának oka is homályos. Talán primitívségéből adódott. Egy úriember, továbblép sértettségén, de ő annyira haragtartó volt, h bele is őrült a végén. Nem bírt szabadulni Cathrine-től. Talán azért ragaszkodott hozzá annyira, mert ő volt az egyetlen, aki egész élete alatt jól bánt vele, míg mindenki más bántotta.
Nem vettetek észre párhuzamot a Monte Christo grófjával? Boldogság-sértettség-visszatérés-bosszú. Csak ez máshogy végződött.
És sztem azért Üvöltő szelek, mert folyton ordítoznak egymással a szereplők.:)
Amilyen összeszedetlen ez a poszt, kicsit tükrözi is az érzéseimet. Olvasás közben sokszor akartam letenni a könyvet, mert nem tetszett. Nem voltak tiszták az okok, h ki-mit-miért csinált. Sok szereplős, néha összekavart, ki-kicsoda. Értem én, milyen kapcsolatokat és hogy milyen bonyolult érzelmeket és társadalmi gondokat kell kiolvasni belőle, de azt hiszem rosszul olvastam, és ott bújkált a háttérben az is, h el kell olvasnom, mert OKK... Eddig most jött elő ez az érzés először, pedig még volt időm elég, h befejezzem. Pár év múlva újra előveszem, ígérem.
