Christopher Moore: Vérszívó démonok
Először is: minden tiszteletem az Agave-é, mert egy darab helyesírási és/vagy elírási hibát nem találtam a könyvben. "Applause"
Asszem ez Moore Magyarországon megjelent legfrissebb könyve. Azért olvastam el most, mert kellett egy kis lájtos szórakozás a Két fogoly után és az Üvöltő szelek előtt. Megmondom őszintén, éppen ennek volt megfelelő.:)
Van egy lány, Jody, akit egyik este egy vámpír megvámpírosít, és naná, h semmi kedve nem volt megvámpírosodni. Hogy boldogulni tudjon, szereznie kellett egy embert, aki segít neki a nappali életet élni helyette. Meg is találja C. Thomas Flood-ot, a tehetséges (vagy éppen tehetségtelen, sosem derül ki) írójelöltet, aki éppen most érkezett San Franciscóba, és jelenleg egy áruházban dolgozik éjszaka. Kezdeti bizalmatlanságok után összeköltöznek és ekkor beindulnak az események.
Érdemes Moore előző könyveit is olvasni, hiszen visszatérő vendégeink vannak. Császár, aki az utcán él, de mindent tud és mindenki ismeri. Rivera nyomozó, és a mindig kételkedő Cavuto nyomozó. Rivera egy helyen vissza is utal az Ördögöd van! könyv egyik eseményére. Vkinél olvastam, asszem Amadeánál, h Moore is egy világot teremt és cserélgeti benne a szereplőket, vannak már megszokottak és mindig jönnek újak. Ez szimpi.
Voltak vicces részek, majd mindjárt idézek, amiken nagyon nevettem, de Moore ebben a könyvben már emberi (és vámpíri) érzelmeket is boncolgat, mint szerelem, törődés, kompromisszumkészség, különösség, kirívás a többiek közül. Sztem elég súlyos részt tett ki a történetből, és ez már egész normális volt, nem kellett olyan szörnyeket elképzelni, mint a Mocskos melós Moriganek, meg a különféle állatokból összetákolt kis lények.:)
Na, aztán jöjjenek a vicces részek:
"- A vámpír lehelete ,,egy ragadozó állat lehelete", vagy más esetben ,,osszáriumszagú". Gyerünk, egy szaglintást.
Jody vonakodva lehelt egyet. Tommy visszafordult a listához.
- Na? - kérdezte a lány.
- Gondolkodom. Meg kell keresnem a szótáramat a bőröndömben.
- Minek?
- Nem tudom, mi az az osszárium.
- Közben fogat moshatok?
- Nem, várj, talán kell még egy szimat.
A bőröndjéhaz ment, és kiásta a szótárát. Miközben kereste az ,,osszárium"-ot, Jody a szája elé tartott tenyerébe lehelt. Elég szagos volt.
- Megvan - bökött rá ujjával a szócikkre Tommy. - Főnév. Mauzóleum vagy halottasház. Olyan épület, ahol halottakat temetnek vagy őriznek. Lásd reggeli lehelet. Azt hiszem, ez igazpipa lesz."
Meg mégegy:
"- Gondolatolvasás. Vetítsd ki a gondolataidat az elmémbe.
- Oké, vetítem. Mire gondolok?
- Az arcodról is le tudom olvasni.
- Talán tévedsz. Mire gondolok?
- Hogy ne nyaggassalak ezekkel a kísérletekkel.
- És?
- Hogy vigyem le a ruháinkat a mosodába.
- És?
- Ennyit fogok.
- Hogy álmomban ne dörgölj rám fokhagymát.
- Te olvasol a gondolataimban!
- Nem, Tommy, csak este arra ébredtem, hogy szaglok, akár egy pizzázó. Elég a fokhagymából.
- Akkor a feszületről nem is tudsz?
- Megérintettél feszülettel?
- Nem voltál veszélyben. Kéznél volt a tűzoltó készülék, ha felgyulladnál."
Jóféle könyv ez, na.:)
