Mikszáth Kálmán: A fekete város
Tavaly nyáron, egy héten keresztül, minden reggel 9 órakor az egyik közszolgálati csatornán adtak egy sorozatot, ami nagyon megtetszett ott helyben, mert baromi vicces volt. Kiderült, h ez A fekete város Mikszáth-tól. Mivel az első részt nem láttam, ezért nem értettem mindent a filmből, és úgy határoztam, h egyszer tutira elolvasom, mert ha ilyen jó film kerekedik egy könyvből, akkor az csak jó lehet. És milyen igazam volt. Ez az első kötet karácsonyra kapott A magyar prózai klasszikusai sorozatból, és ezt jó előjelnek veszem a többihez is.
Alapvetően egy nehéz olvasmányról van szó, nehéz is volt a Jane Eyre könnyed hangvétele után, mert ez egy régies, magyar, teli latin, tót, meg kuruc kifejezésekkel megírt mű. Aztán meg nagyon oda is illett figyelni, mert néha az ember képes elálmodozni egy leíráson, és csak arra feleszmélni, h hoppá, közben volt egy bekezdés, amiben fontos dolgok történtek, és nélküle nehéz visszatalálni a történethez. Na, akkor uccu neki, vissza, újraolvasás. Ez volt egész végig, mert Mikszáth nagyon szeretett egy, a műhöz kevésbé kapcsolódó dolgon jól elidőzni, ugyanakkor meg egy oldalon tengernyi eseményt leírni. De azért meg lehet szokni.
A történet sem egyszerű. Vannak először a Görgey-ék, akik az alispánságot töltik be már régóta Lőcsén. Két fivér. A két fivérnek egy időben született gyermeke, de a fiatalabbik, Pál felesége a szülés után elhunyt. Pál ekkor a sógornőjéhez adta a lányt, h ott majd jó kezekben lesz a másik kisleány mellett. Az idősebb Görgey, János lánya azonban hamar meghalt, de a család még csak egy könnycseppet sem ejtett érte. Ekkor kezdett el agyalni a Pál, h talán nem is az ő gyerekük halt meg, hanem az övé, a kis Rozália, csakhogy nem akarnak neki még több fájdalmat okozni, ezért azt mondták neki, h az ő lányuk halt meg. Ez a kétség sokáig kísérte Pál uramat, de a végén kiderül a turpisság. Aztán, ami végülis a lényeg a történet szempontjából az az, h Görgey megölte egyszer a lőcsei bírót egy vadászat során, mikor is az lelőtte Görgey kutyáját. Ekkor a vadásztársak nem hogy utána eredtek volna a gyilkosnak, hanem felkapták a bírót és elkezdtek vele rohanni a Görgey birtok felé, mert volt egy régi törvény, h a lőcsei bíró vérével földet lehet szerezni. Aztán összeült Lőcse város tanácsa, h mi is legyen ezután. Elrendelték, h a városnak mindaddig feketében kell járnia, amíg elégtételt nem vesznek a bíró haláláért. Ettől lett Lőcse fekete város.
Elég legyen ennyi a történetből, mert inkább olvasni tessék. Ami lesz még a továbbiakban, az Quendel apó titka és segítsége, egy kis kitekintő Rozália nevelődésére és h miként állt be életében változás egyszer. Még arról, h Görgey János és Esze Tamás hogyan állt össze Rákóczy Ferenccel, h megkezdjék a parasztlázadást, h hogyan lesz Görgey Pál nagyúr anélkül, h betette volna a lábát Lőcsére, meg h hogyan csempészte be lányát Lőcsére Klöster Matild nevelőintézetébe, és h miként alakult a szerelmük Fabricius Antallal és h hogyan is értek egymáshoz a szálak az utolsó fejezetben. Van itt minden: ármány, cselszövés, spicliskedés, szerelem és bosszú. Szóval csupa-csupa érdekesség.
Furcsa, de nem tudtam szomorú lenni olyan dolgoktól, h megölték a lőcsei bírót, vagy más halálesetektől, amik történtek, mert Mikszáth inkább ironikusan, viccesen írta le a sztorit. Nekem olyan együgyűnek tűntek a lőcsei polgárok, meg a városvezető atyák. Ez vmilyen szinten biztos az akkori kornak gúnyos értékelése lehetett, de az akkori élet milyensége vhogy kimaradt a történelem órákról. De ezek után kedvem támadt utána járni a dolgoknak.
